Néhány gondolatomat leírom a Karácsonyról. Nem biztos, hogy lesz köztük kapcsolat, mert ezek csak úgy felbüfögnek. Van ami személyes, van ami általános dolgokkal kapcsolatos.

Sok éven keresztül Karácsonykor végig hívogattam a rokonaimat és barátaimat, hogy mindenkivel váltsak pár szót, megkérdezzem hogyan telt az éve, meg amúgy is mi van vele. Ez az ünnepi időszakban egy napom jó részét kitette. Nem zavart, mert őszintén kíváncsi voltam. Aztán feltűnt, hogy csak én teszem ezt. Emiatt próbából megnéztem tavaly, hogy ha nem hívok fel senkit, akkor ugyan ki hív fel. A húgomékon kívül SENKI! Idén már nem is foglalkoztam vele, egyszerűen elkönyveltem, hogy ilyenek vagytok. Ti meg elkönyvelhettek egy bunkónak, aki nem fog megköszönteni szinte senkit 😀

Az előző bekezdéshez formálisan kapcsolódik a következő gondolatom. A társadalom nagy többsége áttért arra, hogy nem személyesen, vagy direktben kommunikál, hanem mondjuk egy facebook bejegyzésbe kíván boldog „akármi-bármit”, úgy hogy mindenkinek próbálja ezt leírni. Jó esetben feltesz egy nyulas(húsvétos), vagy karácsonyfás fotót, rossz esteben egy csodálatosan beállított boldogan ünneplő családi fotót. Ti nem hánytok magatoktól? Komolyan azt gondoljátok, hogy ez de szuper, és még csak véletlenül sem giccs. Tudom a Karácsony részben a giccsességről szól, de akkor is. Tök jó, hogy vannak a közösségi oldalak, mert nem kell személyesen felhívni, ne adj isten találkozni senkivel azért, hogy úgy tűnjön, hogy foglalkozol a környezeteddel, pedig nem. Egyszerűen megúszósra veszed a figurát. Felköszöntnek 150-en a facebookon és te következő nap közlöd, hogy egy bejegyzésben, hogy köszi mindenkinek aki gondolt rám. Pedig csak egy algoritmus odabaszta az arcába, hogy szülinapos vagy és gépiesen nyomott egy Boldog „kedvesnapot” és csá. Lehet azt sem tudja, hogy jelent e egyáltalán neked valamit. Azt is hozzá kell viszont tenni, hogy az emberek meg is figyelik, hogy ki az aki nem köszöntötte meg ilyen módon, vagy ki nem rakott fel karácsonyfát és számon is kérik. Hát tőlem ne! 😀 Ki foglak benneteket röhögni. Én igyekszem a környezetemben mindenkit személyesen, vagy legrosszabb telefonon felköszönteni. Ebben benne van, hogy elfelejtem, de benne van az is hogy cseverészünk pár percet. Emberek maradunk.

Idén eldöntöttem, hogy decemberben nem fogok dolgozni. Ennek egészségügyi és pszichés okai is vannak. Röviden: rám fért volna! és igen csak volna, mert még most így december 25-én is dolgozni fogok, hogy haladjak előre. Persze bárkitől, akinek ma is dolgozom megkérdeznék, hogy szükség van e erre, azt mondaná, hogy: „Ugyan dehogy! Ilyenkor pihenni kell” Természetesen Ő lesz, aki Január 2-án számon kéri, hogy mivel és hogyan haladtam és mi mikorra lesz kész. Éppen emiatt szépen nyugiban csinálni fogom.

Gondolkodtam, hogy miért is volt idén IS Karácsony előtt ez a diliház ami volt. Mind az én és mind a feleségem munkahelyi mikrokörnyezetében?

1. Különböző középvezetők egész évben nem csináltak semmit és rájöttek, hogy az állasuk múlik azon, hogy el tudják e végeztetni a rájuk kiszabott munkát.
2. A megbízók nem gondolkodnak előre és emiatt az utolsó pillanatban jönnek rá, hogy a következő 3 hétben a fű sem fog nőni
3. Sok megbízó egyszerűen nem fogadja el, hogy ünnepek jönnek és nem olyan egyszerű dolgozni. Azért nem fogadja el, mert neki nem is kell dolgoznia és csak azt látja, hogy adott feladat nem lett elvégezve.
4. Az év végére jönnek rá a megrendelők, hogy elbaszták, nem csinálták meg, rosszúl csinálták meg, nem számlázták ki,maradt egy csomó pénz el kell költeni.
5. Megnövekszik az utolsó hónapban a fogyasztás és a szolgáltató szektort terheli meg. Mindenki új hajat akar karácsonyra, mindenki utazik karácsonykor, akkor gyorsan rakassuk rendbe az autót. Ilyenkor van tél és mennek tönkre a karabantartás nélküli gázkazánok. Aztán mindenki elkezd rohanni.

Szépen begyűrűzik. Mindenki elbaszta… Te pedig a ott vagy rossz végén és te is rohansz és próbálod kiszolgálni Őket. Idén volt utoljára, hogy felszálltam erre a vonatra. Jövő ilyenkor 50 éves leszek. Nem fogok egy 35 éves dilettáns, seggnyaló picsa miatt megőrülni. Eddig sem tettem 😀 Jövőre pedig ezt komolyabban is veszem.

Jó dolog a karácsony, ugyanazért amiért jó volt a covid. Szépen lelassítanak az emberek. Otthon vannak eltöltik az időt olyannal aminek értelme is van és meglátom a tv reklámokat és rá kell jönnöm arra, hogy az emberek hülyék és akik nem azok még, azok is azzá vállnak szépen lassan. Ebben pedig minden segítséget megkapnak a TV műsoroktól, a köztük levő reklámoktól, a híradóktól.

Amikor azt hallom, hogy vegyél autót és kezdő ár „tíz millió meg az apró” tökre meglepődők és meglepődők akkor is, amikor azt mondják, hogy vettem egy lakást százmillióért. Nézzetek már magatokba… Tényleg ér nektek ennyit? Egy tárgy ér ennyit?