Egy csomó minden elkezdett bosszantani mostanában, de nem emelem fel a hangom és nem lázadok a dolgok ellen. Pedig kellene… Kellene hangosan kifejezni, hogy nem tetszik, hogy fizetem az adót és mások gazdagodnak. Hangosan kéne jeleznem, hogy dolgozok, de nem jutok előre és olyanok meg akik nem dolgoznak, hanem csak mutogatják magukat évente cserélik az autójukat. Nem fogom ezt sem hangosan kifejezni, mert azt hiszik irigy vagyok rájuk, pedig nem. Igazából sajnálom, hogy ilyenné válik az emberiség. A saját gyerekemet sem értem és Ő meg nem akar velem beszélni arról, hogy miért nem értjük egymást. Pedig én szeretnék, de számára nem fontos, hogy elmagyarázza. Megváltoztak az értékrendek a világban, vagy csak bennem… Nem tudom. Az tudom, hogy nincs kedvem hangosan véleményt alkotni, de ez nem jelenti azt, hogy nincs véleményem. Igenis van véleményem. Vannak a közösségi oldalak és ott nem lehet leírni a véleményem, mert azonnal lesznek olyanok, akik buták és nem értik, és ha butával vitatkozol, lesüllyedsz a szintjükre… Ott meg tudod, már nem a te szellemi fölényed fog érvényesülni. Szóval így az 50hez közeledve sokat gondolkodom a világ folyásáról, de nincs kedvem vitatkozni senkivel írásban a véleményemről. Bárkit szívesen látok, ha ellenérzése van, bármelyik általam felvetett témában egy kis személyes eszmecserére és esküszöm még sört is adok!