Az utóbbi két hónapokban a vezénylésemnek köszönhetően többször utaztam vonattal és az utazók viselkedésén nem csak megemeltem a szemöldököm, hanem ténylegesen undorodtam a dologtól. Igyekszem a következő sorokban kiírni magamból a tapasztaltak frusztrációját.

Az első kis sztori a következő: Felszállok Cegléden a Szeged felé tartó InterCity járatra egy vasárnap délután. Ugye mindenki sejti, hogy ebben az időkapuban mennyi diák utazik vissza Szegedre. Tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor a tíz kocsiból álló szerelvény is nagyon kevés, de több meg nem fér el néhány peronon. A felszállás után elkezdtem valami ülőhelyet vadászni és hopp találtam egy fülkét, ami elvileg 8 személyre van kialakítva. Szerintem ez szűkös, de 6 ember bőségesen elfér bennük. Két nő ült benne keresztbe felrakott lábbal és belakták az egész fülkét. A folyosón meg emberek álltak,mert egész egyszerűen nem tudták mitévők legyenek. Én benyitottam és közöltem, hogy leülök, amire azt reagálták, hogy ők bizony nem veszik le a lábukat. Persze már csak azért is leültem. Nyilván kényelmetlen volt számukra, hogy át kell helyezni a lábukat. Grimaszoltak is rendesen. Én a pofahúzást figyelmen kívül hagytam és elkezdetem olvasni. Kiskunfélegyházán kiürült a vonat fele. Az egyik nő felpattant, mondván, hogy a kibaszott sok magasan tartott lábtól elkezdett zsibbadni a lába. Kiment az akkor már üres folyosóra és sétálgatni kezdett, majd visszajött és fennhangon közölte a másik nővel, hogy egy csomó üres fülke van már a kocsiban és látványosan nagy hanggal átcuccoltak egy üres fülkébe. Mintha a leprás lettem volna úgy néztek rám és gyökér megjegyzéseket tettek. Majdnem elsüllyedtem szégyeneben. Hogy miért nem ordítottam le őket, pedig benne volt? Mert MÁV mozdonyvezető formaruhában voltam és, csak magamnak tettem volna rosszat.

Második történet. Egy szombati nap reggel utaztam Szolnokra. Cegléden felszállok az Debrecen felé tartó Interrégióra, ami adott pillanatban egy emeletes KISS vonat volt. A világ összes nációját láttam aludni a vonaton, persze a korábbi történet szerinti testtartásban. Ez a vonat jelzi az utastájékoztató monitorokon keresztül, hogy mekkora egyes egységekben az utasszám. Egységenként négy emberpitogrammal. Ezen látszott, hogy egységenként a terhelés 25% körüli. És nem tudtam leülni. Jegyvizsgáló sehol, mert gondolom nem is mert előbújni.

Utolsó történet. Vasárnap este utolsó interrégió Szolnokról Budapest felé. Egy két egységes FLIRT motorvonat volt hadrendbe fogva. Ceglédre tartottam Szolnokról. Amikor megérkezett a vonat, akkor már láttam, hogy állóhelyet is nehéz lesz magamnak biztosítani. A meglepetés akkor ért, amikor kinyílott az ajtó. Az a penteráns budiszag, ami az egész járművön volt keveredett az mosdatlan emberek szagával és a piaszaggal. Felszálltam, mert nem volt más választásom és úgy éreztem, hogy egy másik világba kerültem. A horrofilmeket idéző állapotok voltak bármerre néztem. Az egy darab wc-ből szó szerint hordták ki az emberek a lábukon a hugyot, a szart. Sörösüvegek gurultak fel alá. Közben az emberek mint a heringek, oldalra nézve a hajléktalan alkoholisták, horkoltak az üléseken. Az egész egy óriási GETTÓ volt.

A három történetben az volt közös, hogy ugyanazon a hétvégén történt és hogy mire lehet visszavezetni, azt mindenki saját fantáziájára bízom. De… Egyik járművön sem volt jegyvizsgáló. Az utazás Magyarországon nagyon olcsó vonattal. A hajláktalanok tulajdonképpen szállásnak használják a vonatokat, aki pedig nem hajléktalan, az meg saját személyes terének nevezi ki, és azért mert előbb szállt fel rá, előjogának veszi, hogy ő bármit megtehet, és el tudnám sírni magam, hogy ilyen modern jó gépeket ilyen emberek sajátítanak ki.