Mostanában csomót mélázok azon, hogy az emberek miért szeretik a tömegrendezvényeket és egy fura ambivalenciára lettem figyelmes.

A népek a modern technológiáknak köszönhetően roppant módon eltávolodtak egymástól. Ez betudható annak, hogy ezen eszközök miatt roppant módon felgyorsult az életük, hiszen jönnek az értesítések a mobil eszközeikre, amelyek mindig azonnali cselekvést várnak el a használótól és emiatt mindent gyorsan és kapkodva csinálnak. Másrészt úgy vannak vele, hogy: „írtam ma már neki egy üzenetet, akkor minek hívjam fel, vagy ne adj isten minek találkozzak vele.”

…és ezek csak az ismerősök. Magyarországon jelenleg mindenki utál mindenkit. Alapból is benne van a magyar emberek mentalitásában, hogy irigy a magyar mindenkire, de az elmúlt évek politikai nyomása ezt még sokszorosan felerősítette. Emiatt utálja az állampolgár, azt akinek szebb autója, újabb mobiltelefonja, nagyobb háza. De akkor is utálja a magyar a másikat, ha annak több szabadideje van, vagy szebb a kertje, vagy többet megy el túrázni. A lényeg, hogy utálkozni kell.

Akkor miért mennek el olyan tömegrendezvényre, ahol sok tizezer ember van? Aminél a rendezvényre való eljutás vagy az onnan való hazajutás kínszenvedés. Vagy miért jó az ilyen tömegrendezvényeken, hogy az alapvető szükségletekért is fél órákat kell sorban állni? Mi viszi rá azokat az embereket, akik alapvetően roppant igényesek magukra arra, hogy toi-toi wc-be, körbefosott wc-ülőke mellett végezzék el a dolgukat, úgy hogy közben kívül tízen várnak rá. Hogyan bírják zokszó nélkül, hogy egy órát állnak a vendéglátó egység előtt és vesznek egy 10x-es áron túlárazott innivalót? …és a lényeges kérdés: Miért viselik el, hogy több órán keresztül vadidegen emberek dörgölőzzenek hozzájuk büdösen, izzadtan?

Az első válaszom csukóból az lenne, hogy a picsa sem tudja.

A második viszont egyszerűbb: Az ember társas lény és a technológia által létrehozott kapcsolati űrt, ilyen módon kompenzálják magukban.

Én lassan leteszem a technológiát. Sok időt töltök személyesen a környezetemben levő emberekkel. Próbálok minőségi kommunikációt folytatni velük. Azt pedig kizártnak tartom, hogy én valaha még egyszer is, úgy hogy viszonylag régen voltam, elmenjek bármilyen tömegrendezvényre.

Azt gondolom, hogy szociológusnak kellett volna mennem! 🙂