Egy hosszú kiégési folyamat végére úgy döntöttem, egy barátom ajánlásával, hogy elszegődök a vasúthoz. 49 éves koromban, egy teljesen új karriert elkezdeni szerintem minimum nagy dolog, de mindenképpen egy órási lépés.

Soha sem gondoltam, hogy mozdonyvezető leszek. Nekem nem volt gyerekkoromba olyan bekattanásom, hogy mozdonyokat vezessek, de az élet ebbe az irányba sodort.

A vasutat ajánló barátom nem szépítette a kampányszöveget. Azt mondta, hogy ez egy mocsok nehéz képzés lesz, rengeteget kell magolni, teljesen új nyelvet és szakmát kell megtanulni. Ő csak ezeket a nehézségeket tudta, de nem szólt a történet egy csomó egyéb szívásról, amire majd kicsit később kitértek. Viszont elmondta, azt is, hogy ha elvégzem a képzést, akkor lesz egy viszonylag magas teljesen bejelentett fizetésem, lesz cafeteria. A szabadságot kiadják és tényleg lehet szabadságra menni. Ráadásul a nyugdíjig ki fog tartani ez az állás, mert, ha már ennyit költenek a képzésre, akkor nem nagyon akarnak elengedni.

Gondoltam belevágok. Ez 2023 karácsonya körül volt ez a beszélgetés. Ekkor úgy döntöttem belevágok. Hülyének nem tartom magam, gondoltam nálam kevésbé képzettek is el tudták végezni, akkor ez nekem nagyon nagyon könnyen menni fog.

Nem is tévedhettem volna nagyobbat!